Székely-magyar rovásírás

Először Kézai krónikája utal arra, hogy a székelyeknek írásuk volt, amelyet a blakoktól tanultak. Ma már köztudomású, hogy a blakok (vagy bulakok) a karluk-törökök egyik törzse voltak. A mai Kirgizisztánban fekvő Talasz völgyében volt őshazájuk és az ottani feliratok írásmódja megerősíti a Kézai féle krónikában olvasottakat. Az biztos, hogy a székely rovásírás nem származhatott a románok által egykor használt cirill betűkből.

(...) Milyen is a rovásírás? Ezt próbáljuk megvilágítani a legrégibb ábécé nyomán, amely nemcsak a kiejtést, hanem a rövidítések egész sorát is ismerteti. Elégedjünk meg a betűk jelzésének ismertetésével, úgy mint azt a Nikolsburgban, Bartholomeus Angelicus 1483-i "De proprietate rerum" című könyvében talált feljegyzés mutatja és a későbbi használat kialakította.

A betűket jobbról balra róják; az 'e' hangot a mássalhangzó előtt nem mindig kell hozzáolvasni; a betűk jobbra is, balra is nézhetnek, egymásba is kapcsolhatók. A fejlődés során előfordultak rövidítések, eltérő betűalakok is, és így a régi feliratok mindig megfejtésre szorulnak.